Valami véget ért

és mint ahogy Ákos dalában hallhatjuk, bizony mindig van, ami véget ér. A kettősség, ami ebben megjelenik, a búcsú gyásza és a siker öröme egyszerre jár át. Így volt ez tegnap is, amikor megtartottuk Nyitrán az utolsó alkalmát "Az osztályfőnök szerepe" névre keresztelet szemináriumnak, amin a diákok a téli szemszeter minden második hetében vehettek részt.
Ezzel a fotóval búcsúzunk...mindenkitől. Aki ott volt, és aki nem, attól is. Köszönjük.

Az 5. alkalom

Hogy az egyik kedves résztvevő leendő kollégánkat idézzem: "Azt tetszett ebben az órában, hogy volt benne minden." Rajz, játék, kacagás, komoly rész, prezentáció, szakmai vita és sok más technika és téma. Íme.

4. alkalom Nyitrán

Amit leginkább úgy tudnánk jellemezni, mint egy kreativitás és inspiráció bolhapiac

Gondolkodom, tehát vagyok... diákként is?!

Az egész történet a BME Vegyészmérnöki Karán kiadott Kémiai Számítási Gyakorlat Kézikönyv előszavából származik. Jó, hogy vannak ilyen könyvek és még jobb, hogy vannak véletlenek, amelyek összehoznak velük. És, ami még ennél is jobb, az maga a történet.  

Az alábbi történetet egy amerikai barátom mesélte.
"Nemrégiben felhívott egy egyetemi kollégám és megkért, hogy döntsek egy vitában, amelyet egy hallgatójával folytat. A diákot a vizsgakérdésre adott válasza alapján megbuktatná fizikából, ugyanakkor a diák jeles eredményre pályázik állítva, hogy meg is kapná, ha az oktatási rendszer nem lenne diák- és gondolkodásellenes. Barátommal megegyeztek, hogy vitájukkal pártatlan döntőbíróhoz fordulnak és engem választottak.
Összejöttünk kollégám irodájában és elolvastam a vizsgakérdést:
"Állapítsa meg egy épület magasságát egy barométer segítségével."
Majd a diák válaszát:
"Vigyük fel a barométert az épület tetejére, kössünk rá jó hosszú kötelet és eresszük le a ház fala mentén a járda szintjéig. Ezután felhúzzuk és lemérjük a kötél hosszát, amely meg fog egyezni az épület magasságával."
Az volt a véleményem, hogy a diák jogosan kéri a maximális pontszámot, hiszen hiánytalanul és hibátlanul válszolt a feltett kérdésre. Másrészről azonban a jeles eredményjegynek tükröznie kell a fizikában való jártasságot is, és erre a válasz nem utal. Ezért ajánlottam, hogy adjunk a diáknak még egy lehetőséget a kérdés megválaszolsára. Nem lepett meg, hogy kollégám beleegyezett, de azon igencsak elcsodálkoztam, hogy a diák is elfogadta.
Hat percet adtunk a fiúnak a válaszadásra azzal a megkötéssel, hogy válaszának a fizika törvényeinek ismeretét is bizonyítania kell.
Eltelt öt perc és a diák még semmit sem írt. Kérdésemre, hogy feladja-e, nemet intett mondván, hogy sokféle válasz fordult meg a fejében, és éppen a legjobb kiválasztásán töpreng. Valóban, az utolsó percben villámgyorsan leírta válaszát, amely így hangzott:
"Vigyük a barométert az épület tetejére, és kihajolva ejtsük onnan le. Mérjük meg az esés idejét egy stopperrel, majd az s = 1/2at a négyezeten összefüggés segítségével kiszámíthatjuk a ház magasságát."
E pontban barátom bedobta a törölközőt és jelest adott a halgatónak.
Az irodából kilépve megkérdeztem a fiút, milyen egyéb válaszok jutottak még az eszébe.
"-Többféleképpen is megállapíthatjuk az épület magaságát egy barométer segítségével - kezdte. Például napos időben megmérjük a barométer hosszát és árnyékának hosszát, majd az épület árnyékának hosszát. Ezután egyszerű arányosság segítségével megkapjuk a kérdéses magasságot.
Vagy fogjuk a barométert és elindulunk felfelé a lépcsőn, miközben a falon jelölgetjük a barométer hosszát. Ezután megszámolva a jeleket megkapjuk az épület magasságát barométer-egységekben. Persze van bonyolultabb módszer is. A barométert egy vékony kötél végére kötjük, és az így kapott inga lengésidejéből kiszámítjuk g értékét a földön, és a háztetőn. Ha kellően precíz a mérés, ebből kiszámíthajuk az épület magasságát.
Végül, talán a legegyszerűbb megoldás az, hogy bekopogunk a házmesterhez és felajánljuk neki a barométert cserébe, ha megmondja az épület magasságát."
Megkérdeztem a fiút, hogy tényleg nem tudja-e a konvencionális választ a kérdésre. Bevallotta, hogy tudja, de elege van abból, hogy önálló gondolkodásra való késztetés helyett kész válaszokat akarnak a fejébe verni és szürkeállományának gyarapítása helyett álló-, illetve ülőképességét növelik."... 

...Noha számos példát kidolgoztunk és sok helyen megadjuk a megoldások egy lehetséges menetét, a biztos elméleti háttéren alapuló gondolkodást - gondolkodtatást tekintjük elsődleges célnak, bátorítván az Olvasót más megoldások keresésére.
Óva intjük azonban attól, hogy a megoldásért a házmesterhez forduljon.
A szerkesztő

Csoport és dinamika

Az órán átbeszélt és megélt csoportdinamikát próbáljuk most egy kicsit más megközelítésből is elétek tárni.
Mégpedig a tanári kar tagjai között kialakuló viszony szempontjból.
Az alábbi videó egy német ajkú konferenciáról származik, ahol egy rövid színpadi bemutató után a résztvevők maguk beszélgettek saját tapasztalataikról, gondolataikról Klaus Antons csoportdinamika kutató vezetésével.

És szolgálunk egy teljesen más hangvételű videóval is, ami a csoport (vagy ha teszik csapat) munka megfelelő időben való lezárására mutat rá kicsit másként.